Kezdőoldal

Gyászkeretes lapot hozott a posta:
„Fájdalomtól megtört szívekkel jelentjük, hogy családunk ifjú és szeretett tagja, Kőr Hármaska, családjának védelmében hősi halált halt. Hamvait a köztemető díszsírhelyén f. hó hetedikén d. u. négykor helyezzük örök nyugalomra.
A gyászoló Kőr család.”

Amikor beléptem a Lila Pingvinbe, már ott ült az asztalomnál a Treff Hármas és nagy elmélyedéssel olvasta a sportlapot. Komikus volt ez a pici emberke a nagy székben, kezében az újságlepedővel.

Peches napom volt. Kedvezőtlen elosztások, sikertelen impasszok gyötörtek egész nap, úgyhogy jelentékeny mínuszban végeztem. Amikor kopott legénylakásomban pihenőre tértem, még egyre azon gondolkoztam, hogy milyen szerencsétlenül is feküdtek ezek a játszmák. Meg aztán az ellenfeleknek is hallatlan szerencséjük volt, mindig eltalálták az egyetlen indító kijátszást, amellyel a felvételemet el lehetett buktatni. Még az ágyban is erről ábrándoztam: „Hej, ha egyszer kedvezőek volnának a körülmények, én milyen tökéletesen meg tudnám játszani a partikat!”

Gőzerővel zajlik a heti rendszerességgel induló robotbajnokság, a Hungarian Bridge Challenge. A vírus elleni védekezést segítő és a karantén enyhítésére kitalált bridzskísérlet bevált, a bajnokság már a 36. szakaszon is túl van. Időközben a Román Bridzs Szövetség is magáévá tette az ötletet, s míg nálunk 60-70 fő szokott játszani, náluk már 200-an indultak a legutóbbi bajnokságon. És a győztes – immáron második alkalommal – egy magyar játékos lett, Scharnitzky Péter! A két szervező megegyezett abban, hogy a bajnokok egy úgynevezett Szuperdöntőt játszanak, így a múlt héten Péter jóvoltából ismét egy magyar–magyar döntőt (Scharnitzky Péter–Quittner Gusztáv) kísérhettek figyelemmel az érdeklődők.

Idén másodjára szervezték meg a Közép-Európai Bridzs Ifjúsági Csapatversenyt. A cseh tornára tavaly négy magyar csapat utazott Prágába, most novemberben viszont kénytelenek voltak online tartani. Végül csak egy magyar U21-es csapat nevezett Jalsovszky Janka, Argay Zsolt, Kemény Márk és Szűcs Leó részvételével, Janka és Leó utolsó évét élvezve ki ebben a kategóriában. A pénteken és szombaton tartott kvalifikációban mindhárom korosztály csapatai együtt versenyeztek, innen a legjobb négy-négy jutott be az elődöntőkbe az U16, U21 és U26 kategóriákban.

A véletlenek összejátszása teremtette az alábbi különös esetet. Mostanság történt, egy verőfényes szeptemberi vasárnapon. Kisétáltam a régiségek piacára. Nyüzsögtek a járókelők, volt, aki száját fedte maszkkal, de legtöbben csak színes rövid ujjú öltözetben jelentek meg. Egy felhő sem csellengett az égen. Ide-oda lófráltam, régi érméket, lámpákat kutattam. Ócskaságok árasztották el a piacot, de ez nem zavart. Egyszer csak egy kopott kockás pokrócon fakó és hiányos újságokra lettem figyelmes, és valami ötlettől vezérelve belelapoztam az egyikbe. Jobban mondva inkább csak óvatosan szétnyitottam, nem akartam, hogy a kezemben hulljon darabokra.

Egy külföldi – talán pulai – versenyen Biró László partnere Aczél Pál volt. Tudni lehetett, hogy a versenyen rengeteg lengyel pár indul, s döntő többségük a Polish Club rendszert favorizálja, melyben az 1 treff indulás sokféle lehet, de semmiképp sem gyenge. Biró erre a Timbuktu konvenciót javasolta. Az Aczél–Biró pár 2-es magasságú indulásai szintén speciálisak voltak: a 2 káró speciel gyenge káró vagy valami más (alternatív licit).

Idén az élet minden területére keményen rányomta a bélyegét a világjárvány, sosem látott kihívásokkal szembesültünk, aggódunk és gyászolunk, keressük a fényt az alagút végén. Nehéz ilyenkor alkotni, gondolkodni, a jövőre cizelláltan tekinteni, hosszú távú perspektívákért küzdeni. Mégsem tehetünk másképp, csüggedésből ház még fel nem épült.

Szombaton Kelen Károly Zoom-közvetítést szervezett, így kommentálási lehetőséggel és nagyszámú nézősereg előtt játszották le a 7. játéknapon elmaradt Visoft–GAMAX rangadó. A találkozó izgalmasnak ígérkezett, mert a bajnoki címhez vezető út felé nem volt mindegy, hogyan végződik ez a mérkőzés. A döntetlen a Galimnak kedvezett volna, nagyarányú GAMAX-győzelemnél ők lettek volna a favoritok, de győzelme esetén a Visoft is jó helyzetben várta volna az utolsó fordulót.

– Ha az az ostoba Varga rám hagyja a felvevő játékot, nem kellett volna adós maradnom a leszámolásnál – mélyen gondolataimba merülve ballagtam hazafelé a klubból a sötét éjszakában. – Még az vigasztal, hogy éppen neki maradtam adósa…